7. rész

És már meg is írtam a következő részt! Bár nem kaptam sok visszajelzést, azért jól esik, hogy 1-2 embert érdekel a történet:) Laza részt terveztem, de megszállt az ihlet úgy hogy szerintem egy igazán eseménydús fejezetet hoztam. A kommenteket továbbra is nagyon várom, mert ha látom, hogy van akit érdekel akkor sietek a részekkel. Szóval kérlek, ha csak 1-2 szót is, de írjatok valamit. Nagyon jól esik minden egyes visszajelzés! Na de nem húzom tovább, tessék, itt a rész. Remélem tetszeni fog!:)

Hetedik fejezet
Sarah szemszöge

- Hol a francba vagy? – kiabáltam a telefonba.
- Hé, nyugi! Itt vagyunk egy bárban Iannel – magyarázta.
- Mivan? Melyik bárban? És mit keres ott Ian?
- Gyere ide és elmagyarázom… - Lediktálta a címet, aztán letettem a telefont és gyorsan öltözködni kezdtem. Felkaptam az első farmert, ami a kezembe került és egy vastag pulcsit húztam a pólómra. Hajamat lazán felkötöttem és már lent is voltam a nappaliban. Bedobtam a táskámba az irataimat és kiléptem az ajtón. Elég hideg szél fújt, szorosabbra húztam magamon a kabátom. Sietős léptekkel a kocsimhoz mentem miközben előkotortam a zsebemből a címet. Beültem és gondolkozni kezdtem merre lehet… Felmordultam mikor rájöttem, hogy a lehető legrosszabb helyre mentek. A város egyik legeldugottabb részén volt a klub. Nem szerettem azt a környéket, elég fura alakok laktak arra felé. Basszus… remélem időben odaérek.

Félve szálltam ki a kocsiból és magamban folyamatosan barátnőmet átkoztam, amiért ilyen helyzetbe kevert. Nem volt túl szívmelengető látvány a sok önkívületi állapotban üvöltöző fiatal. Ahogy közelebb értem a bejárathoz csak rosszabb lett. Egy húszas éveiben járó srác, egy nála jóval fiatalabb lánnyal ölelkezett az egyik félreeső sarokban. Elhúztam a számat és szorosabban fogtam magam előtt a táskám.
- Személyit! – dörrent rám a biztonsági őr. Előkotortam a zsebemből és felmutattam.
- Mehet – bólintott miközben arrébb állt. Undorodva léptem be a sok pia szagtól bűzlő fiatal közé és tekintetemmel Brooke-ot kerestem. Miközben próbáltam előrébb furakodni valaki nekem jött és a kezében tartott cigijével kiégette a pulcsim ujját. Rengeteg önuralomra volt szükségem, hogy ne képeljem fel ott helyben, de nem akartam tömegverekedést kezdeményezni. Sehol sem találtam barátnőmet, a telefonomat pedig nem mertem elővenni nehogy kikapják a kezem közül. Alig pár méterre tőlem megpillantottam egy lépcsőt, ami az emeletre vezetett. Egy-két embert arrébb lökve odanyomultam és felsiettem. A korlátnak támaszkodtam és szememmel a lent őrjöngő tömeget kezdtem figyelni. Kétségbeesetten kutattam Brooke arcát, de nem láttam sehol. Már épp kezdtem volna feladni mikor megláttam, hogy a bárpultnál ül Iannel és nevetnek valamin. Ész nélkül rohantam le a lépcsőn, át a tömegen és megálltam mögöttük. Megütögettem a vállát mire nevetgélve hátrafordult, de ahogy meglátta az arcomat rögtön elkomorult.
- Bajban vagyok, igaz? – kérdezte félve.
- Ó, de még mennyire… - feleltem.
- Sarah! Sziaaa – borult a nyakamba Ian erősen ittas állapotban.
- Bassza meg! – morogtam miközben lehúztam őt a székről, amin eddig ült. Fél karját átvetettem a nyakamon, kezeimmel erősen tartottam nehogy elessen. A kijárat felé próbáltam menni, Brooke némán követett. Már majdnem odaértünk mikor valaki erősen megragadta a karom és visszarántott. Megfordultam és egy 25 év körüli sráccal találtam szembe magam. Felváltva néztem Ianre aztán Brookera, hátha veszi a célzást és átveszi. Szerencsére rögtön tudta mire gondolok és szó nélkül átkarolta a most már eszméletlen srácot.
- Na mivan cicuka? Testőrt játszol? – röhögött még mindig a kezemet rángatva.
- Engedj el! Nem mondom még egyszer – mordultam rá. Egy darabig szó nélkül meredt rám, és láttam rajta, hogy erősen kattog az agya. Reméltem sikerül felfognia elsőre is mit kérek tőle. Hangosan felröhögött és magához rántott. Brooke felsikoltott mire többen is felénk néztek.
- Bátor vagy. Ez tetszik – duruzsolta a fülembe. Undorodva ellöktem magamtól, szemeim szikrákat szórtak. Kezeim ökölbe szorultak és gondolkodás nélkül állba vertem. Meggörnyedt előttem és hirtelen elengedte a csuklómat, hogy a szájához kaphasson. Ösztönösen hasba térdeltem, majd erősen ellöktem magamtól. Megfordultam és segítettem megfogni Iant.
- És most? – kérdezte ijedten barátnőm.
- Futás! – kiabáltam rá és mindketten a bejárat felé igyekeztünk. Kivágtam előttünk az ajtót és a klub oldalához mentünk. Erősen lihegve csúsztunk le az épület oldalán és Iant magunk közé rakva némán ültünk egymás mellett. Brooke remegni kezdett, de nem tudtam eldönteni, hogy a félelemtől, vagy azért mert fázik. Valószínűleg mindkettő közrejátszott. Egyikünk se szólt egy szót se. Pár percig csak a fokozatosan lassuló légzésünket lehetett hallani.
- Haza kell valahogy jutnunk. Hol van a kocsid? – kérdezte halkan Brooke.
- A másik oldalon… - motyogtam. Rám nézett és sóhajtott egy nagyot.
- Szerinted minket keresnek? – intett fejével a hangosan őrjöngő társaság felé.
- Minden bizonnyal. Elég nagy csapattal láttam a fickót.
Arcomat kezeimbe temettem és igyekeztem higgadt maradni. Nyilván nem sétálhatunk csak úgy oda, rögtön elkapnának minket. Nem hiszem, hogy sok esélyünk lenne egy csapat részeg férfi ellen. Ráadásul itt van Ian is, aki teljes mértékben ránk van utalva. Zajt hallottam a másik oldalról mire odafordítottam a fejem. Egy macska ugrott le a mellettünk lévő kukáról és az épület hátulja felé igyekezett. Mikor a sarokhoz ért befordult és eltűnt a szemünk elől. Igen, ez lesz az. Felálltam és magam mellé emeltem eszméletlen barátunkat is.
- Gyere. Hátulról megkerüljük a klubot. Akkor remélhetőleg nem vesznek észre – mondtam, Brooke pedig szó nélkül felállt, mellém lépett és segített megtartani Iant. Amennyire lehetett megpróbáltunk sietni, de még így is túl lassan haladtunk. Mikor elértünk a másik oldalra óvatosan kinéztem, hogy felmérjem a terepet. Még mindig rengetegen voltak és idegesen kapkodtak a fejüket minden gyanús hangra. Kétségtelen, csak ránk vártak. Hátranéztem barátnőmre, aki fáradtan dőlt neki a falnak. Semmi esélyünk. A hajamba túrtam és járkálni kezdtem. Elég, ha egyikünk itt marad a kocsiért, felesleges mindhármunknak kimenni közéjük. Kettőjüket hazaküldöm taxival én meg valahogy odaosonok és megpróbálok észrevétlenül eltűnni. Már nyúltam volna a táskámért mikor észrevettem, hogy nem lóg a vállamon. Biztos bent leeshetett… A francba. Utolsó esélyként lehajoltam és Ian kabátjának a zsebében kezdtem el turkálni. Találtam pár dolcsit, ennyi elég lesz, hogy hazamenjenek. Elvettem a telefonját is és tárcsázni kezdtem. Brooke értetlenül nézte ténykedésemet, de nem szólt semmit.
- Jó estét! New York Taxi? – szóltam bele mikor felvették a telefont. Bediktáltam a címet, elköszöntem és a zsebembe csúsztattam a készüléket.
- Hazamentek. Mind a ketten – mondtam ellentmondást nem tűrő hangnemben. – Itt a pénz, ennyi elég lesz – nyomtam a kezébe. Elkerekedett szemekkel meredt rám és nem tudta mit mondjon.
- Na gyerünk. Menjetek már – mordultam rá.
- Veled mi lesz? – kérdezte a könnyeivel küszködve.
- Elmegyek a kocsimért, otthon találkozunk – egy gyors puszit nyomtam az arcára, szorosan megöleltem majd szó nélkül megfordultam és az épület sarka felé igyekeztem. Kapucnimat mélyen a fejemre húztam, hajamat kiengedtem és előrekotortam, hogy némileg eltakarja az arcomat. Mély levegőt vettem és elindultam. Észrevétlenül átjutottam a tömegen, de ahogy megláttam az autóm teljesen ledermedtem. Betörték az üvegeket, összekarcolták az oldalát, leeresztették a kerekeket. A utolsó ajándék, amit anyáméktól kaptam… Könnyek gyűltek a szemembe, de egy agresszív mozdulattal letöröltem őket és visszaindultam. Már majdnem elértem a sarkot mikor valaki megveregette a vállam. Hátrafordultam és egy idősebb fickó állt velem szemben.
- Nem láttál véletlenül egy ugyan ekkora lányt, ugyan ilyen színű hajjal, ugyan ilyen pulcsiba… - mondta egyre halkabban. Összeráncolta a szemöldökét és egy gyors mozdulattal lerántotta a fejemről a kapucnit. Kétségbeesetten meredtem rá, tudtam másodpercek kérdése és felfogja, hogy engem keres. Megfordultam és a maradék erőmet összeszedve futni kezdtem. Hallottam, ahogy kiabál a haverjainak és többen utánam erednek. Csak érjek ki a főútra, kérlek!
Egyre közelebbről hallottam a trappolásokat és kezdett eluralkodni rajtam a pánik. Már majdnem elértem a főutat mikor hirtelen megbotlottam valamiben és előreestem. Felsértettem az arcomat és a térdeim is nagyon fájtak, de felpattantam és tovább rohantam. Kiértem a kocsik közé, de még mindig nem álltam meg. Még legalább 2-3 saroknyit futottam mikor nem bírtam tovább és fáradtan, nehezen lélegezve lerogytam egy félreeső ház sarkában. Szaggatottan vettem a levegőt és reszkettem, ahogy az adrenalin végigáramlott a testemben. Óvatosan az arcomhoz emeltem a kezem, hogy megnézzem milyen mély a seb. Fájdalmasan felszisszentem mikor ujjaim hozzáértek a vérző vágáshoz arcomon. Nem volt nálam több pénz, de valahogy haza kell jutnom. Előszedtem a zsebemből Ian telefonját és a telefonkönyvet kezdtem el nézegetni. Megakadt a szemem egy néven. Tudtam, hogy őrültséget csinálok, de ugyanakkor abban is biztos voltam, hogy ő segíteni fog. Rámentem a hívásra és csendben vártam, hogy kicsöngjön a telefon. Már épp letettem volna, mikor felvette és álmos hangon beleszólt.
- Igen? – ásította.
- Segítened kell!