2. rész

Második fejezet
Sarah szemszöge

Álmosan botorkáltam le a lépcsőn pedig már rég elmúlt 9 óra is. Szombat van és kivételesen nincs semmi tervem mára. Várjunk csak… egy azért akad. Fel kell hívnom Ian-t, hogy megbeszéljük az interjú részleteit. Halk zenét kapcsoltam és énekelgetve készítettem el a reggeli kakaómat. Elpakoltam az asztalról és felmentem az emeletre, hogy lezuhanyozzak. Viszonylag hamar kész lettem, megszárítottam a hajam majd átmentem a szobámba, hogy felöltözzek. Egy kényelmesebb farmert vettem fel egy nagy sárga pólóval. A hajamat laza kontyba kötöttem és lebaktattam a lépcsőn. Brooke az asztalnál ült és a müzlijét kanalazgatta még mindig kissé álmosan. Leültem mellé és a napi újságot kezdtem el lapozgatni. A címlapon a következő szöveg állt:

„A híres zenész, Alex Davis ismét turnézni készül. Állítása szerint még 1 hetet itthon tölt, aztán útnak indul, hogy meghódítsa országszerte a lányok szívét. Újságunk kihasználta az alkalmat és ellátogatott hozzá egy rövid interjúra.”

Gúnyos mosolyra húztam a számat és Brooke elé dobtam az újságot.
- Láttad már? – kérdeztem miközben felálltam, hogy készítsek magamnak is valami reggelit.
- Úúúristen! Isten ez a pasi! Láttad milyen jó képet tettek be róla? Lehet egyáltalán róla rossz képet csinálni? Egyszer úgy megnézném póló nélkül… sőt…
- Oké, Brooke értem.  Nagyon szexi meg minden. – szakítottam félbe még mielőtt túlságosan belemenne a részletekbe. Visszaültem mellé és elmajszoltam a meleg szendvicsem miközben továbbra is azt hallgattam, hogy Alex egy félisten és, hogy igazán szerencsésnek mondhatom magam, amiért vele dolgozhatok. Nem tudom, engem sokkal inkább frusztrált a tudat, amiért egy nagyképű és híres zenészt kell majd fotózgatnom. Valamiért mindig ellenszenvesek voltak az ilyen emberek. Erről jut eszembe, még mindig nem hívtam fel Ian-t. Felmentem a szobámba és levettem a kis táblámról a cetlit, amin a száma volt. Leültem az ágyamra, előszedtem a telefonom és tárcsáztam. A 2. csöngés után felvette.
- Harris. – szólt bele.
- Szia Ian. Sarah vagyok.
- Óh, szia! Miújság? – kérdezte barátságosabban.
- Minden oké. Az interjúról szeretnék veled beszélni. Azt olvastam Alex már csak 1 hétig lesz a városban ezért jó lenne minél előbb megcsinálni.
- Igen én is olvastam. Jól van, mit szólnál, ha elmennénk ma kávézni és akkor személyesen mindent meg tudunk beszélni.
- Rendben. 4-kor a helyi kávézóban találkozunk. Szia – letettem a telefont, a cetlit pedig visszatettem a táblára. Később még jól jöhet.
Még csak fél 11. Brooke-al megbeszéljük, hogy kitakarítjuk a lakást amennyire lehet. Enyém az emelet a fürdővel, az övé pedig az alsó szint a konyhával. A fürdővel és a barátnőm szobájával hamar végzek, azonban a sajátomban elég hosszasan elidőzöm. Megtalálom az első fényképezőgépemet, jegyzeteket, osztályképeket… Már órák óta csak ültem a szobám közepén és a régi emlékeket idéztem fel mikor kopogásra lettem figyelmes.
- Gyere – szóltam. Brooke dugta be a fejét az ajtón és szólt, hogy lassan ideje készülődnöm mindjárt 4 óra. Komótosan felállok, és egy dobozba teszem a képeket, albumokat és a többi olyan dolgot, amit találtam. A szekrényemhez megyek, és körülnézek, mit vehetnék fel. Végül egy fekete csőfarmer és egy laza kék póló mellett döntök. A hajamat kiengedem, és egy csattal hátrafogom. Lesietek a lépcsőn miközben az órámra nézek. Már háromnegyed 4… sietnem kell. Elrakom a táskámba a gépemet és a telefonomat és az ajtó felé indultam.
- Elmentem, majd jövök. – kiáltom Brookenak aki kinéz a konyhából és mosolyogva bólint egyet.

Mikor odaérek Ian már ott van. Egy asztalnál ül a sarokban, és ha jól látom, az itallapot nézi. Végignézek rajta. Egy fehér pólót visel ami kihangsúlyozva izmos felsőtestét és egy laza farmer. Haja kócosnak tűnik, de látszik, hogy foglalkozott vele. Most, hogy jobban megnézem még egész helyes is. Úristen, miken jár az eszem? Most nem randin vagyok. Csak egy üzleti megbeszélés. Sarah, szedd már össze magad! Odasétálok hozzá mire leteszi amit eddig nézegetett és mosolyogva rám néz.
- Szia! – köszöntött kedvesen.
- Régóta vársz? – kérdezem, miközben a kezembe veszem az itallapot, amit az előbb nézegetett és én is áttanulmányozom.
- Nem, most értem ide – feleli. – Mit kérsz?
- Egy kávé jó lesz, 2 cukorral. – Ian int a pincérnek, aki készségesen felveszi a rendelésünket. Amíg a kávénkra várunk Ian beszélni kezd.
- Arra gondoltam, hogy jó lenne még a hétvégén elintézni a dolgot és akkor a jövő héten meg is szerkeszthetik a többiek. – bólintok, és már épp válaszolnék, mikor meghallom, hogy csörög a telefonom. Elnézést kérek, majd felállok és a mosdó felé veszem az irányt. Vadul kotorászok a táskámba, de a telefonom sehol sem találom. Mikor nagy nehezen ki tudom venni, hirtelen elejtem és ösztönösen előrenyúlok, mert érzem, hogy beleütköztem valakibe. Gyorsan lehajolok a telefonért majd sűrű bocsánatkérések között felnézek és két kíváncsian fürkésző sötét szempárral találom szembe magam.