3. rész

Sziasztok!:) Meghoztam a 3. részt is ami az eddigiekhez képest jóval hosszabb lett. Remélem nem bánjátok de szeretnék haladni a cselekménnyel, mert tudom milyen unalmas az eleje, de hát valahogy be kell vezetni a történetet. Lenne egy kérésem hozzátok. Mivel nem tudom, hányan olvassátok a blogot és hogy, egyáltalán érdekel-e titeket a történet, jó lenne ha írnátok 1-2 rövid kommentet, hogy tudjam érdemes folytatni. Mert én szívesen megírom tényleg, csak jó lenne valami visszajelzés, hogy tetszik nektek. Illetve a fejezetek alján van Tetszik/Nem tetszik gomb, ha nem kommenteltek legalább azt használjátok, kérlek. :) 


Harmadik fejezet

Sarah szemszöge

Másodpercekig csak némán álltunk egymással szembe és én teljesen elvesztem sötét szemeiben. Mikor a helyzet már kezdett kínos lenni zavartan lesütöttem a szemem és hátrálni kezdtem.
- Izé… bocsi, meg ilyesmi. – motyogtam és kezdtem nagyon kellemetlenül érezni magam. Hangosan felnevetett és látszólag nagyon élvezte a szerencsétlenkedésem. Szúrós szemekkel néztem rá, mire kicsit visszafogta magát.
- Ugyan már.  Előfordul. Nem foglak megenni, ne legyél már ennyire zavarba. – mondta mosolyogva.
- Ne haragudj, de nekem mennem kell. Örültem a találkozásnak. – morogtam mire megint nevetni kezdett. Szó nélkül kikerültem és beszaladt a mosdóba. Elővettem a telefonom és visszahívtam Brooke-ot.
- Miért nyomtál ki? – kezdte köszönés nélkül.
- Véletlen volt, bocsi. Miért kerestél? – kérdeztem.
- Ja, csak kölcsön akartam kérni az egyik pólódat.
- Vidd csak. Most viszont mennem kell, Ian már vár. Otthon találkozunk. – letettem a telefont és visszamentem az asztalunkhoz. Időközben kihozták a kávénkat is.
- Hol is tartottunk?
- Mit szólnál hozzá, ha holnap megcsinálnánk? A szerkesztőség már intézkedett. Ráérsz délelőtt? – kérdezte és a kávéját kezdte el kortyolgatni.
- Persze. Hol találkozunk?
- Érted megyek. – bólintottam majd tovább beszélgettünk.

Órák óta beszélgettünk és arra lettem figyelmes, hogy körülöttünk már sötét van és szinte mindenki hazament már. Az órámra néztem. Már elmúlt 8 is…
- Azt hiszem ideje mennem. – mondtam és pakolni kezdtem.
- Rendben. Nagyon jól éreztem magam veled, megismételhetnénk majd valamikor. – vigyorgott rám.
- Öhm, persze… majd valamikor összefuthatunk. – motyogtam zavartan. – Holnap találkozunk. – intettem egyet és a kocsim felé indultam.


- Megjöttem – kiáltottam miközben felakasztottam a kabátom.
- Mi tartott ilyen sokáig? Tudod te mennyire unatkoztam? – Brooke a kanapén fetrengett és valami nyálas szappanoperát nézett. Nem, nem akarom tudni mennyire.
- Kicsit tovább tartott a megbeszélés, mint terveztük…
- És? Mikor mentek ahhoz az álompasihoz? – kezdett el megint áradozni.
- Holnap délelőtt. – feleltem és a konyha felé indultam, hogy csináljak magamnak egy teát.
- Úristen, komolyan? Ezt nem hiszem el! – visítozott és teljesen magánkívül volt az örömtől. Egy darabig csak némán meredtem rá, végül nevetve megráztam a fejem és visszafordultam a gőzölgő bögrém felé. Ő ilyen, így szeretem. Mikor kész lett a teám visszaültem mellé a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.
- És mondd csak… mit gondolsz erről az Ianről? Helyes? – húzogatta a szemöldökét és huncut mosollyal az arcán méregetett. Megforgattam a szemeimet és lassan hátradőltem a kanapén.
- Nincs vele semmi baj… kedves srác, de nem az esetem. Ráadásul a munkatársam, eszembe se jutna úgy gondolni rá.
- De mennyire helyes? Van olyan helyes, mint Alex? Bár ezt kétlem… nem létezik nála helyesebb pasi. – hadarta.
- Majd holnap meglátod. Délelőtt értem jön. – mondtam és felé fordultam. Halkan kuncogott miközben a szemöldökét húzogatta. Hitetlenül megráztam a fejem majd megittam a maradék teámat is.
 Késő estig lent voltunk és mindenféle nyálas sorozatot néztünk. Rég tartottunk már ilyen csajos estét. 11 fele felmentem, lezuhanyoztam majd fáradtan zuhantam be az ágyamba.

Reggel fájdalmasan korán szólalt meg az ébresztőm. Nyöszörögve keresgéltem a szekrényemen a telefonom miközben valószínűleg levertem pár dolgot. Mire megtaláltam már alig maradt valami az éjjeliszekrényemen. Nagy nehezen felálltam és a tükröm elé sétáltam. Nyúzott fejem volt és erősen karikás volt a szemem. Talán nem kellett volna késő estig fent maradni. Bevánszorogtam a fürdőbe és komótosan levetkőztem. Már legalább 10 perc állhattam a zuhany alatt mikor meghallottam, hogy valaki kopog az ajtón.
- Azért nem bánnám, ha hagynál nekem is egy kis meleg vizet. – morogta Brooke.
Halványan elmosolyodtam majd magam köré tekertem egy törölközőt és kicsoszogtam a fürdőből. Barátnőm a falnak dőlve várt az ajtó mellett és rosszalló pillantással méregetett. Halkan nevetgélve mentem be a szobámba és a szekrényemben kezdtem el turkálni. Egy kényelmes fekete farmert vettem ki egy hosszabb barna pólóval. Hajamat lazán feltűztem és megpróbáltam egy kis sminkkel eltüntetni a szemem alatti karikákat. Még mindig elég nyúzott fejem volt, de azért így már nem volt olyan vészes. Lementem a konyhába és egy tál müzlivel a kezemben leültem az asztalhoz. Pár perc múlva Brooke is lejött és helyet foglalt mellettem.
- Mikor jön a herceged? – kérdezte miközben a kakaóját kavargatta. Megforgattam a szemem, de figyelmen kívül hagytam a megjegyzését.
- Nem sokára itt lesz, úgy hogy kapd össze magad. Nem kéne rögtön az elején elijeszteni. – feleltem. Hangosan felnevetett majd felállt, és ha jól láttam a szobájába ment. Mikor végeztem a reggelimmel elmosogattam a tányérom és visszaültem az asztalhoz. Bekapcsoltam a tv-t és unottan kapcsolgatni kezdtem. Nem találtam semmit ami lekötötte volna a figyelmem így viszonylag hamar ki is kapcsoltam. Ránéztem az órámra. Pár perc múlva 8. Felmentem a szobámba és összepakoltam a felszerelésem. Mindkét objektívem eltettem, hátha szükség lesz rá. Mikor mindent sikerült eltennem hallottam, hogy dudál valaki a ház előtt. Felvettem a táskám és indultam volna le a lépcsőn, de ahogy kinyitottam az ajtóm Brooke száguldott el előttem.
- Itt van! Saraaah! Gyere már, itt a mi kis hercegünk! – visította. Sóhajtottam egyet, majd lesiettem a lépcsőn. Levettem a kabátom a fogasról és kiléptem az ajtón. Brooke szorosan mögöttem volt és szinte vibrált az izgalomtól. Furcsán néztem rá, de őt ez egyáltalán nem hatotta meg. Komolyan nem értettem mitől ilyen izgatott. Mintha legalább férjhez menni készülnék.
- Ne hozz kellemetlen helyzetbe, kérlek. – suttogtam miközben Ian kocsija felé sétáltunk. Mikor odaértünk mosolyogva kiszállt és odajött hozzánk.
- Sziasztok – köszönt és szemével izgága barátnőmet vizslatta.
- Azta… - motyogta Brooke miközben csillogó szemekkel figyelte.
- Na jó, azt hiszem ideje bemenned. Kaja a hűtőben, sietek haza. – hadartam és egy puszit nyomtam az arcára miközben befelé lökdöstem. Gyorsan bevágtam előtte az ajtót még mielőtt eszébe jutott volna visszajönni és sóhajtva visszafordultam.
- Ne mondj semmit… - legyintettem, majd mindketten a kocsihoz mentünk.

Az alig tíz perces utat csendben tettük meg. Egy igényesnek tűnő hotel előtt álltunk meg. Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy inkább hazafutok, de végülis erőt vettem magamon és kiszálltam a kocsiból. Felmentünk a legfelső emeletre és egy luxuslakosztály előtt álltunk meg. Ian bekopogott és pár másodperc múlva egy magas, szőke hajú fickó nyitott ajtót.
- Jó napot! Ian Harris vagyok, a TOP! tini magazintól. Velem beszélt tegnap telefonon. – mondta miközben kezet fogott az alakkal.
- Igen, emlékszem rá. Fáradjanak be!
Mikor beléptünk egy tágas nappaliban találtuk magunkat, amit már előre berendeztek a fotózáshoz. Egy kanapéhoz tereltek minket a szoba egyik távol eső sarkában.
- Foglaljanak helyet. Mr. Davis bármelyik percben itt lehet. – mondta gépiesen a szőke hajú és kisétált a helyiségből. Idegesen doboltam az ujjaimmal a térdemen és hirtelen azt sem tudtam, hogy hová nézzek. Jellemző… még mi jövünk a helyébe és megvárat minket. Na ezért utálom az ilyen sztárokat. Pár perc múlva beszélgetést hallottam az ajtó felől, mire mindketten odanéztünk. Belépett rajta egy szintén magas és sötét hajú srác. Hátrafelé nézett és nevetett valamin, ezért nem láttuk az arcát. Mikor felénk nézett hirtelen felpattantam és tágra nyílt szemekkel meredtem rá.
- Ezt nem hiszem el… - suttogtam.