5. rész

Nem terveztem ma részt hozni, de mivel ennyi visszajelzést kaptam gondoltam megleplek titeket. Hihetetlenül örültem a rengeteg kommentnek amit kaptam! Nagyon aranyosak vagyok, nagyon jól esett!<3 Nem is gondoltam volna, hogy ennyi embernek tetszeni fog a blog. Twitteren is megtaláltok, visszakövetős vagyok!:) https://twitter.com/wlaatr  Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek. Továbbra is nagyon várom a visszajelzéseket, mert ha látom, hogy tényleg érdekel titeket akkor sietek a részekkel.:) Na csak ennyit akartam. Itt a fejezet, olvassátok!:)
xx.

Ötödik fejezet
Sarah szemszöge

Csak feküdtem az ágyamon és a plafont bámultam. Na nem mintha olyan érdekes lenne, de nem volt erőm felkelni. Iannel úgy beszéltük meg, hogy legkésőbb ma este átküldöm a képeket és majd holnap bemegyünk a szerkesztőségbe és együtt megcsináljuk a cikket. Tehát ma szabad vagyok. Brooke-al egész este lent voltunk és elmeséltem neki mindent a tegnapi napról. Ő természetesen nem értette, hogy utálhatok egy ilyen tökéletes embert, mint Alex. Nem, cseppet sem elfogult.
- Sarah! Mehetsz a fürdőbe – kiabálta barátnőm és hallottam, hogy a kedvenc kutyás mamuszában leslattyog a lépcsőn. Ráérősen sétáltam a fürdő felé miközben halkan dúdolgattam. Csak álltam a zuhany alatt és élveztem, ahogy a meleg víz átjárja a testem. Mikor úgy éreztem eleget áztattam magam, kiléptem és egy törülközőt tekertem magam köré. Átmentem a szobámba és egy laza melegítőnadrágot vettem fel az egyik ujjatlan pólómmal. Jó kedvűen mentem le Brookehoz. A tv előtt ült és valami sorozatot nézett. Beléptem a konyhába és gyorsan összedobtam a reggeli szendvicsem.
- Mi a terv mára? – kérdeztem miközben lehuppantam mellé a tányérommal a kezemben.
- Nem tudom. Menjünk el valahova, olyan szép idő van.
- Elmehetnénk futni. Ezer éve nem mozogtam, ha így folytatom, kihízom az összes ruhám.
- Felőlem. Most pedig kérem a fél szendvicsed. – mondta és már el is felezte a reggelim. Mosolyogva megcsóváltam a fejem, majd hátradőltem és megpróbáltam élvezni a sorozatot.

Már több mint egy órája kocogtunk a parkban mikor nem bírtuk tovább és fáradtan rogytunk le az egyik padra. Nagyon meleg volt, és abszolút nem volt semmi kondink. Fokozatosan kezdett visszaállni a légzésünk lihegésből normálissá.
- Sarah, én nem bírom! – nyögte Brooke.
- Na gyere, még 1 kör aztán megyünk haza, ígérem. – Felálltam és egyik kezemet felé nyújtottam, hogy segítsek felhúzni. Belém csimpaszkodott és visszarántott maga mellé a padra.
- Csak még 5 percet, kérlek! – nyöszörgött enyhén túljátszva a szerepét.
- Na jó, figyelj. Én elmegyek, lefutom azt az 1 kört te addig várj meg itt. Megfelel kisasszony? – kérdeztem mosollyal az arcomon.
- Tökéletes. – sóhajtotta, majd kényelembe helyezte magát a padon.
A maradék erőmet összeszedve futni kezdtem. Úgy a kör felénél járhattam mikor hangos kiabálásra lettem figyelmes. Oldalra néztem és láttam, hogy egy csapat kissrác focizik a park másik végébe. Mosolyogva figyeltem őket és teljesen megfeledkeztem arról, hogy én most épp futni próbálok. Figyelmetlenségemnek meg is lett az eredménye. Pillanatok alatt összegabalyodtak a lábaim, kezemet az arcom elé tettem felkészülve a becsapódásra. De föld helyett egy pulcsit éreztem a kezeim alatt. Szemeim szorosan össze voltak szorítva. Nem mertem felnézni, féltem szembesülni a megmentőmmel. Nevetni kezdett és akkor már tudtam, hogy megint hozzá van szerencsém. Kinyitottam a szemem és óvatosan felpillantottam az arcára. Sugárzott róla a jó kedv, természetesen szórakozásának a tárgya megint én voltam.
- Mondd csak, te mindig ilyen szerencsétlen vagy? Vagy csak engem tisztelsz meg ezzel a viselkedéssel? - kérdezte azzal a tipikus mosollyal az arcán.
- Még mindig nem vagy vicces, Alex. – morogtam. Kezemet óvatosan a mellkasára helyeztem azzal a szándékkal, hogy hátrébb lököm. Szórakozottan figyelte, ahogy nyöszörögve próbálom arrébb mozdítani. Mikor befejeztem a reménytelen próbálkozást elengedett és hátrébb lépett, hogy lássa az arcom. Szememmel az utat fürkésztem, nem akartam rá nézni. Kezemet durcásan magam köré fontam és éreztem, hogy megint nagyon gyerekes a viselkedésem, de egyszerűen nem tudok másképp reagálni rá. Kihozza belőlem a legrosszabb énem.
- Már megint kezded? Ha tudnád, milyen szórakoztató vagy ilyenkor. – törte meg a csendet. Felnéztem rá és láttam, hogy egy elfojtott mosoly bujkál az arcán. Nem szóltam semmit, csak elsétáltam mellette. A szemem sarkából láttam, hogy megfordul, de nem mozdult. Mikor már viszonylag messze jártam tőle egyenletes trappolásra figyeltem fel. Pillanatok alatt utolért és hozzám igazította a lépteit. Oldalra hajtott fejjel próbált elkapni a tekintetem, de szigorúan az utat figyeltem.
- Tudod, elég nehéz feladat téged állandóan megmenteni. – mondta kedves mosollyal az arcán.
- Nem kértem, hogy az őrangyalom legyél! – vakkantottam a kelleténél talán kicsit indulatosabban. Félve néztem fel rá. Láttam, hogy meghökkentette a válaszom, de gyorsan rendezte a vonásait. Sötét szemeiből nem tudtam kiolvasni semmit. Elfordította a fejét és csendesen sétált tovább mellettem.
- Nem is azért teszem. – mondta komolyan pár perc hallgatás után.
Eléggé ledöbbentem a hallottaktól. Annyira nem „Alexes” volt a viselkedése… Most először érzem azt, hogy talán több van a csábos külső és a gúnyos viselkedése mögött. Gondolataimból Brooke visítozása zökkentett ki. Alex összeráncolta a szemöldökét és elég furcsán meredt a padon őrjöngő barátnőm felé. Halványan elmosolyodtam miközben odamentem hozzá. Hátrapillantottam a vállam felett, de Alex nem mozdult, csak mereven bámult maga elé. Nos, Brooke túltesz a legőrültebb rajongókon is.
- Szerintem sikerült teljesen elijesztened szegényt. – mondtam nevetve mikor odaértem.
- Nem mondod komolyan, hogy ez tényleg ő? Uramisten, mindjárt elájulok! – hadarta. Tökéletesen boldoggá tette már szimplán az is, hogy egy parkban tartózkodhat az egyik kedvenc énekesével.
- Bemutassalak neki? – kérdeztem, hátha ezzel fokozni tudom boldogságát. Brooke tátott szájjal meredt rám, és minden bizonnyal azon gondolkozott, hogy ezt csak álmodja. – Na gyere, még mielőtt meggondolom magam. – mondtam miközben megfogtam a kezét és magam után vonszoltam. Megálltunk Alex előtt, aki rémült tekintettel figyelte barátnőm minden mozdulatát.
- Bántani fog? – suttogta nekem, mire hangosan felnevettem és megráztam a fejem. Brooke szinte vibrált az izgalomtól, a hátam mögött toporzékolva várta, hogy megszólaljak.
- Alex, ő itt a legjobb barátnőm, Brooke White. Brooke, ő pedig Alex Davis személyesen. – mondtam és kicsit arrébb léptem, hogy szembe kerüljenek egymással.
- Imádlak! – suttogta neki barátnőm csillogó szemekkel, mire Alex is elnevette magát.
- Hát… én is kedvellek, meg ilyesmi. – motyogta zavartan. Segítségkérően nézett felém.
- Rendben. Nekünk viszont mennünk kell. Örültem a találkozásnak. – Beálltam Brooke elé, a vállánál fogva megfordítottam és az ellenkező irányba kezdtem lökdösni.
- Hé, Sarah! – kiáltott utánam miközben elkapta a csuklómat és visszarántott. – Látlak még? – kérdezte mélyen a szemembe nézve. Egy pillanatra teljesen kizökkentem és elvesztem azokban a gyönyörű sötét szemekben. Mikor látta, hogy hezitálok kicsit ő is elbizonytalanodott és lazított a szorításon.
- Lehet róla szó. Tudod hol találsz. – mosolyogtam rá halványan. Bólintott majd elengedte a kezem, szó nélkül megfordult és elment. Percekig csak néztem utána aztán megfordultam és Brooke után siettem.

- El se hiszem, hogy találkoztam vele. – Amióta hazaértünk mást sem hallok tőle, csakhogy Alex így, Alex úgy… - Ez felért a részedről egy szülinapi ajándékkal.
- Tehát idén nem kell vennem neked semmit? – kérdeztem miközben az utolsó tányérokat mosogattam.
- Ezt azért nem mondtam. – nevetett. Mikor végeztem megtöröltem a kezem és az asztalhoz léptem. Felemeltem a fényképezőm, majd Brooke ölébe dobtam.
- Van fél órád arra, hogy kiválaszd a 3 legszexibb képet róla. Szerintem te jobban élvezed ezt a feladatot, mint én. – Hatalmas mosollyal az arcán figyelte, ahogy leülök mellé és csillogó szemekkel nyomogatni kezdte a gépem. Szeretem látni, hogy az ilyen apróságok is ekkora örömet szereznek neki.