19. rész

Sziasztok!:) Tudom, hogy megint sokat késtem vele, nem szeretnék magyarázkodni. Nem is nagyon tudok rá mit mondani... Egy kicsit elment ettől az egésztől a kedvem. Kellett egy kis inspiráció. De itt vagyok, megírtam az új részt. Nem vagyok vele elégedett, kicsit erőltetett lett, de nagyon unom, hogy mindig ugyan olyan vontatott és eseménytelen részeket írok. Próbálom mindig valamivel feldobni vagy izgalmassá tenni, de még nem jöttem rá mivel tudnám ezt elérni. Na mindegy. Akik írtak az előző részhez, azoknak nagyon köszönöm. Tényleg sokat jelent! És köszönöm a több, mint 5000 látogatót! Fantasztikusak vagytok:)<3
Jók legyetek! xxx.

Tizenkilencedik fejezet
Sarah szemszöge

Inside out

Alexszel szinte egyszerre néztünk össze, mikor tudatosult bennünk kivel van dolgunk. Rachel bájosan mosolygott ránk, és biztos voltam benne, hogy ő is felismert minket. Nem tudtam, hogy reagáljak erre a helyzetre, Alex is tehetetlenül nézett végig a társaságon. Erre egyikünk sem számított.
Ian felállt mellőlem, odalépett hozzá és udvariasan bemutatkozott.
- Nahát, milyen kicsi a világ. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar viszontlátjuk egymást – állt meg mellettem, miközben kezeit kitárta egy ölelésre. Vonakodva ugyan, de visszaöleltem, miközben egy mosolyt próbáltam erőltetni az arcomra.
- Ismeritek egymást? – kérdezte Christian és látszólag nagyon zavarta, hogy lemaradt valamiről.
- Futólag – motyogtam és visszaültem Alex mellé. Rachel odahúzott egy üres széket a másik asztaltól és helyet foglalt a szőke mellett. Szorosan hozzábújt, felsőtestével kicsit előrehajolt, hogy mindenkinek jó rálátása legyen a dekoltázsára. Egy piros, térdfölé érő koktélruha volt rajta, ami tökéletesen kiemelte az alakját. Az ő lábán is – csak úgy, mint az itt lévő nők nagy részén – magas sarkú díszelgett, amivel azt a hatást keltette, mint egy felhőkarcoló. Egyébként is magas, de ez a cipő dob rajta még legalább 10 centit. Vörös hajkoronája gondosan fel volt tűzve, arcán finom, elegáns smink volt, ami szépen kiemelte nagy, zöld szemeit. Meg kell hagyni, nagyon csinos volt. Christian büszkén feszített mellette, igazi alfahímnek érezte magát. Unottan megforgattam a szemem és a színpadot kezdtem figyelni, ahol a műsorvezető ugrálva próbálta felhívni magára a figyelmet.

Szórakozottan hallgattam Christian sztorizgatását, miközben Alex órájával játszottam. A díjátadónak már legalább egy órája vége, de ünneplés címszóval még maradtunk egy kicsit bulizni. Volt okunk az örömre, Alex két díjat is bezsebelt, de véleményem szerint többet is megérdemelt volna. Bár lehet, hogy ezt csak elfogultságból mondom… mindegy. Christiant is jelölték ugyan, de ő végül nem kapott semmit. Látszólag nem is nagyon zavarta, vidáman mesélte mennyi minden történt vele mióta ideköltözött.
- Hogy ismerkedtetek meg? – kérdezte hirtelen Alex, mire én is felkaptam a fejem. Ez a téma engem is érdekelt. A szőke sértődötten lebiggyesztette az ajkát, és valami olyasmit morgott, hogy épp valami nagy sztori közepén volt, minek kellett félbeszakítani. Mindenki kérdőn nézett rá, mire sóhajtott egyet, hátradőlt a székén és beszélni kezdett.
- Csendes magányomban ballagtam a kihalt utcákon, a csillagos éj leple alatt. Egyetlen társaságom egy sánta fekete macska volt amikor – kezdte és a drámai hatás kedvéért még a kezét is felemelte, mintha a „távolba mutatna”. Rachel hangosan felnevetett, majd átvette tőle a szót.
- Christiant felkérték egy interjúra, attól a csatornától, ahol dolgozom. Ott találkoztunk először, aztán elhívott egy randira. A többit már gondolom ti is tudjátok – mosolygott ránk. Kitartóan álltam a pillantását. Nem tetszett nekem, volt benne valami furcsa ellenszenv, amit nem tudtam hova tenni. Az első találkozásunkkor annyira más volt… vagy talán az alkohol hatása miatt nem vettem észre. Azt sem említette, hogy ismeri Christiant, pedig biztos vagyok benne, hogy beszéltem neki róla.
Alex finoman oldalba bökött, jelezve, hogy kezdem túl feltűnően bámulni. Megráztam a fejem és igyekeztem nem foglalkozni a Rachellel kapcsolatos rossz érzéseimmel.

- Elmentem zuhanyozni – kiabált Ian, majd a hangokból ítélve becsoszogott a fürdőbe. Elég késő volt már, és kezdtem álmos lenni. A franciaágyon szétterülve válogattam a ma este készült képeket. Elégedett voltam magammal, elég jól sikerültek, biztos lesz, ami Iannek is elnyeri a tetszését. Lecsuktam a laptopom és fáradtan dőltem be a párnák közé. Nem akartam gondolkodni, csak aludni és ki se kelni az ágyból délig. Már majdnem sikerült álomba merülnöm, mikor halk motoszkálásra figyeltem fel közvetlenül mellőlem. Egyik szememet lassan kinyitottam és Iant pillantottam meg, amint sunyi módon magához veszi az összes párnát. Nem bírtam magamban tartani, akaratlanul is felröhögtem, mire összerezzent és riadtan kapta felém tekintetét.
- Kitört az árvíz a hotel folyosóin és homokzsák helyett ezekből akarsz gátat építeni, vagy mi a terved velük? – nevettem még mindig.
- Bolond vagy – rázta meg a fejét mosolyogva. – Aludni szeretnék, de a kanapé önmagában nem túl kényelmes.
- Miért kéne neked ott aludni? Jaj, ne csináld már. Kétszemélyes az ágy, gyere már! – arrébb csúsztam és megütögettem magam mellett a helyet. Hezitált egy kicsit, egyik lábáról a másikra állva gondolkozott.
- Nem hiszem, hogy Alex… - kezdett bele a tiltakozásba, de félbeszakítottam.
- Ne kéresd magad, fáradt vagyok. Gyere!
Sóhajtott egyet, majd visszapakolta a párnákat és lefeküdt mellém. Felhúztam a nyakamig a takarót és pillanatokon belül elnyomott az álom.

Kopp. Kopp. Kopp. Egyenletes kopogás hallatszódott, egyre közelebbről. Cipők. Valaki bejött volna a lakosztályunkba? Nem, az nem lehet, biztos csak képzelődöm. Fejemre húztam egy párnát és megpróbáltam kizárni az idegesítő hangokat. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor újra csend lett.
- Lám, lám. Újabb áldozat? – nevetett mellettem egy ismerős női hang. Ahogy felismertem ki az, ijedten felugrottam az ágyban. Rachel gonosz vigyorral állt az ajtóban és minket figyelt. Ez meg mit keres itt? Ianre néztem, aki hangosan szuszogott a párnák alatt. Egy darabig biztos nem kel fel. Felálltam, odasétáltam Rachelhez és kitessékeltem a szobából, amíg magamra kaptam egy pulcsit.
- Mit keresel itt? Hogy jutottál be? – kérdeztem, miközben leültem mellé a kanapéra. Természetesen megint úgy nézett ki, mintha most lépett volna ki egy címlapfotózásról. Fekete farmerban volt, ami tökéletesen ráfeszült hosszú lábaira. Egy barna, elegáns pulóvert vett fel, hozzáillő táskával.
- Az, hogy hogyan jutottam be maradjon az én titkom – mondta nyugodt, de határozott hangon, kizökkentve engem a ruhájának tanulmányozásából. – Ahogy látom jól telt az estéd.
- Mi? – ráncoltam össze a szemöldököm, nem igazán tudtam mire céloz. – Ja, nem! Ian csak a munkatársam, nincs köztünk semmi – kezdtem hevesen tiltakozni, mikor rájöttem mire gondolt az előbb.
- Nem értem mit esznek rajtad mindhárman… - mondta, miközben egyik ujjával alsó ajkát simogatta és az ablakot kezdte bámulni. Csendben vártam, hátha folytatja. – Tisztába vagy vele mennyire szerencsés vagy? Mások csak álmodoznak arról, hogy a két sztár valamelyikével találkozhasson, te meg az egyikkel már össze is jöttél. Christian mesélt rólad, de bevallom csalódtam egy kicsit. Én nem ilyennek képzeltelek.
Szó nélkül meredtem rá és szerintem közel voltam ahhoz, hogy hisztérikus röhögő görcsöt kapjak. Na nem azért mert az önbizalmam megint kapott egy csúnya pofont, nem, azt már megszoktam. Most komolyan azért jött, hogy ezt közölje velem? Ez nevetséges. Kezemet a szám elé emeltem és próbáltam visszatartani a feltörni készülő nevetést. Nem hiszem, hogy értékelné, ha most kinevetném.
- Nem érdemled meg egyiket se, és ezzel te is tisztában vagy – folytatta.
- Nevetséges vagy – szaladt ki a számon, még mielőtt átgondolhattam volna, mit mondok. Szemöldöke egészen a hajáig felszaladt, ahogy döbbent tekintettel felém fordult. Elég ijesztő látványt nyújtott, főleg így hajnalok hajnalán.
- Gondolod? Rendben, akkor mondok neked valamit, ami talán elgondolkodtat egy kicsit.
Oldalra hajtottam a fejem és kíváncsian vártam a folytatást.
- Nézz magadba! Alex az az ember, aki akárkit megkaphat, csak csettintenie kell. Biztos vagyok benne, hogy lesz az életében legalább egy olyan ember, akiben messze több lehetőséget lát majd, mint benned. Mit gondolsz kit fog választani? Az én hibámból tanulj. Szállj ki ebből addig, amíg nem szed darabokra a sajtó.
Összehúzott szemöldökkel hallgattam a monológját. Valahol igazat adok neki, de ő nem ismeri Alexet. Bebizonyította már, hogy szeret és én hiszek neki.
- Na jó, figyelj! Ha választanom kéne, hogy egy idegennek vagy a barátomnak hiszek jobban, szerintem egyértelmű ki mellett döntenék. Igazán sajnálom, hogy ezek a dolgok már veled megtörténtek, de egyet ne felejts el. Én nem te vagyok. Most pedig távozz, kérlek, iszonyat fáradt vagyok.
Rachel rezzenéstelen arccal figyelt, majd szó nélkül felállt és az ajtó felé indult. Még mielőtt kilépett volna visszafordult és elnéző mosollyal nézett végig rajtam.
- Megpróbáltam észérvekkel a tudtodra adni, hogy ez a világ nem neked való. Ha történik valami, ne felejtsd el, hogy én figyelmeztettelek.
Értetlenül meredtem a csukott ajtóra és próbáltam felfogni, hogy mire akart ezzel célozni. Történik valami? Mégis mi történhetne? Biztos csak rám akart ijeszteni… Beszélnem kell erről Alexszel, minél hamarabb.